1905. április 11-én született József Attila a XX. század egyik legnagyobb költője, 1964 óta ezen a napon ünnepeljük a Magyar költészet napját
„Veszem a szót, földobom a levegőbe, ott szétesik, és újra megfogom, és akkor valami más.” József Attila
A költészet az önkifejezés eszköze. Van, aki számára „rímes, furcsa játék”, „a lélek balga fényűzése”, álarc, hogy kimondhassa a kimondhatatlant. Az életbe kapaszkodás, tanúságtétel és dokumentum a korról, amelyben él, a haza sorskérdései megfogalmazásának és tudatosításának eszköze, a nemzet szolgálata.
Nekünk pedig verseket olvasni, tudni, mondani jó és öröm. Van abban valami felemelő, amikor egy-egy verssorban magunkra ismerünk, amikor a költők kimondják helyettünk a kimondhatatlant, azt, amit legbelül, rejtve magunk is érzünk, csak éppen nem tudjuk megfogalmazni, szavakba önteni.