Otthon / Dorog hírei / Több tonnányi hulladéktól szabadítottak meg a Szemétirtók

Több tonnányi hulladéktól szabadítottak meg a Szemétirtók

Sokat dolgoztak az idei évben is a Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület (BEBTE) berkein belül működő Szemétirtók csoport tagjai. Térségünkben számos közterületet takarítottak ki.

Lieber Tamással, a BEBTE elnökével a munkásságukról és az illegális hulladék problémájáról beszélgettünk.

Hol és milyen akciókat szerveztetek az idei évben?

Szemétirtókként idén a vírushelyzet miatt a tavalyinál jóval kevesebb programot hirdettünk. Még az év elején felmértük és dokumentáltuk térségünk illegális lerakóit, majd egy komolyabb autógumi-begyűjtést szerveztünk. Ez utóbbi eredménye körülbelül 400 abroncs lett. Az esztergomi repülőklubbal közösen februárban végeztük a reptér környékének takarítását. Májusban a tavalyi Borbála lakótelepi fásítás utómunkálataira szerveztünk egy kisebb csapatot, majd a Kenyérmezei-pataknál és a kórház parkjában takarítottunk. A nyár folyamán volt egy befőttesüveg-begyűjtő napunk Dorogon, amely nem várt sikerrel zárult, mert több száz üveget hoztak be a lakosok, amelyek nagyrészt így egy vállalkozó közreműködésével a bezúzás helyett újra a konzervgyárakba kerülhettek. Kisebb, egyéni, előre nem hirdetett akciók mellett az októberi szintén dorogi „Irtó nagy szemetes nap” érdemel még említést. Itt körülbelül 600 kilogrammnyi műanyagot gyűjtöttünk be a lakosoktól (nemcsak dorogiaktól), ami egyébként egy teherautónyi mennyiségnek felel meg.

Melyik akciótok volt a legnagyobb szabású, ahol a legtöbb segítséget kaptátok?

Az októberi „műanyagnap”, hiszen azt két feldolgozóüzem (Holofon Zrt., Recycling Kft.) is támogatta. Nemcsak a hulladék feldolgozását vállalták át, hanem anyagilag is támogatták a programot, pontosabban a Szemétirtók törekvéseit. Ebből az összességében százezres adományból egy „Szemétirtók” mintaudvar létesül majd a dági iskolában, de egyéb pályázati forrásból kipótolva Dorog is részesülni fog belőle. Hogy ez mit takar? Gyümölcsfákat, komposztálót, rovarhotelt, madárodúkat és etetőket, illetve az ezek használatához szükséges tanácsokat.

Az illegális szemétlerakás egyre nagyobb problémát jelent, mit gondolsz a jelenségről?

Nagyon összetett dologról van szó; egyrészt a mai napig hiányzik egy kellő szigorral alkalmazott törvény, amely komolyan bünteti a környezet- és természetkárosítást és nemcsak a kisemberek, hanem akár nagyvállalatok szintjén is. De hiányos az az infrastruktúra is, ami elejét venné a hulladék nem megfelelő helyen történő megjelenésének. Gyermekcipőben jár a környezettudatosság, amit sokan még mindig néhány különc hóbortjának tartanak. Nemcsak vásárláskor nem figyelünk arra, hogy a legkevesebb csomagolóanyagot vigyük haza, de a gyártók sem nagyon iparkodnak, hogy ne csomagoljanak be mindent ész nélkül, ráadásul szinte mindenütt a műanyagot preferálva.

Szerinted mi jelenti a legnagyobb problémát?

Az, hogy iszonyatos mértékben termeljük a hulladékot, de csak alig néhány százalékát juttatjuk vissza az újrahasznosítókba. Részben lustaságból, részben tudatlanságból, de a lehetőségek is korlátozottak. Kevés a hulladékudvarok száma, és a meglévők is korlátozott kapacitással működnek: csak bizonyos napokon, bizonyos órákban bizonyos lakóterületek, települések lakóinak hulladékát fogadják be. Így sokan nem látnak más lehetőséget (persze nagyon nem is erőltetik meg magukat), mint hogy az éj leple alatt kivigyék szemetüket valami csendes, nyugodt, zavartalan helyre. A közömbösség is probléma; nem merünk, akarunk konfrontálódni a való életben (persze a virtuális személytelen térben már más a helyzet). Elsősorban városi lakótelepeken lehet megfigyelni, hogy a „közös tulajdon” valójában senkié. Mindenki mástól várja a megoldást, ami így sosem oldódik meg. A sörösüveg, szotyihéj, cigicsikk ott marad a pad mellett, hacsak néhány „megszállott” önkéntes el nem takarítja.

Honnan ered a környezetvédelem iránti szeretet és mi adja a motivációs erőt?

Pontosítanék: a környezetvédelem sajnos ma már sokak számára nem magától értetődő, így kellenek olyanok – nevezzük őket környezetvédőknek – akik felhívják mások figyelmét arra, hogy mit miért nem szabad(na) megtenni, illetve mit kellene azért, hogy a lakókörnyezetünk élhetőbb legyen. Emellett ők azok, akik egy-egy probléma megoldásában a tudásukat, eszközeiket, esetleg kapcsolataikat latba vetve kezdeményezővé válnak. Ily módon a környezetvédelem egy „nemszeretem” dolog. Sok a konfrontáció és sajnos sok a kudarcélmény is. Mennyivel jobb lenne, ha erre nem lenne szükség, ha mindenki környezettudatos lenne. A kérdésre visszatérve: A természet szeretetét már gyerekkoromban magamba szívtam. A nyarakat falun töltöttem, nagyapámmal és persze szüleimmel is rengeteget kirándultunk. Nem emlékszem arra, hogy tanítani kellett volna, arra hogy miként kell a természetben viselkedni. Gerald Durrell könyvein és filmjein nőttem fel. „Az amatőr természetbúvár” nagy hatással volt rám. Sok mindenben magam is utánozni akartam. Olyannyira rajongójává váltam, hogy levelet is váltottam „vele”, amire az asszisztense válaszolt. Ezt a küldeményt a mai napig nagy becsben tartom. Szóval a természet szeretete részemről régóta adott, amihez természetesen egy jókora lokálpatriotizmus is társul. A környezetvédelemben pedig elsősorban az motivál, hogy mindig akad tenni való, és tudom, hogy amit közösen teszünk, attól nemcsak mi érezzük jól magunkat, de mások hasznára is válik.

A csikkgyűjtési akcióról mit tudsz elmondani, lehet tudni mennyi csikket szedtetek össze az elmúlt évben?

Egy picit messzebbről kezdeném. A szabadban felelhető, háztartásokból kikerülő hulladékok közül ez a hulladéktípus a leggyakoribb. Ráadásul ez a legmérgezőbb háztartási hulladék. Állítom, hogy a csikk sokkal ártalmasabb a környezetre, mint egy cigaretta elfüstölése a dohányosra. Több ezer mérgező vegyülete, csak nagyon sokára eltűnő műanyag alkotóeleme rengeteg kárt okoz, és nemcsak ott, ahol eldobták. Folyókban, szelek szárnyán több ezer kilométert is megtehetnek. Ezért haragszom azokra, akik a csikket a csatornába dobva, vagy az autóból kihajítva (Dorogon szinte naponta látok ilyet!) azt gondolják, hogy ők bizony nem szemetelnek. A csikk mindenütt fellelhető és mérgez! Talán érdemes elgondolkodni azon, mekkora felháborodás lenne, ha mondjuk egy kétszáz literes, gyógyszergyári anyaggal teli hordót kiborítana valaki a patakba? És ha ugyanezt a mennyiséget csikkek formájában dobjuk bele (ez nem mellesleg napi szinten zajlik)? Az esővízgyűjtőkbe dobott cigarettavég is itt köt ki. Összességében a csikkek jóval nagyobb mennyiségű mérget jelentenek (bizonyított tény, hogy egyetlen csikk akár 1000 liter vizet is megmérgezhet). Idén nem mentünk rá kimondottan a csikkekre, bár minden szemétszedésnél komoly mennyiség összejött ebből is. Tavaly a vasútállomáson viszont két csikkgyűjtést is szerveztünk. Csak itt, alkalmanként 5-600 liternyi zsákot töltöttünk meg velük!

A szemétszedés mellett faültetési programban is részt vettetek, melyek voltak ezek?

Még 2019-ben szerveződött egy komolyabb ültetés a Borbála lakótelepen. A BEBTE mellett a Civilek a Fejlődő Városért Egyesület és több lakos is támogatta ezt a programot. 18 csemetét ültettünk ki, amit sövénytelepítéssel is kiegészítettünk. 2016-ban ültettünk már a Duna-Ipoly Nemzeti Park esztergom-kertvárosi látogatóközpontjánál. A százhúsz csemetéből körülbelül nyolcvan maradt meg, ami egész jó arány. Persze az ültetéssel nincs letudva a fatelepítés. Azt 4-5 évig rendszeresen gondozni (kapálni, öntözni stb.) kell, hogy a fák valóban azt nyújtsák, amiért kiültettük őket.

(forrás)

About regio33

Check Also

Háziorvosok készítettek oltási kisokost

A Magyarországon engedélyezett vakcinákról szóló tudnivalókat foglalták össze egy táblázatban a pácienseknek. Kiderül belőle például, …

Leave a Reply