Az ENSZ 1989-ben nyilvánította népesedési világnappá július 11-ét, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet a globális népességnövekedés mértékére és az ezzel járó problémákra.
A Földön jelenleg 7,8 milliárd ember él. Míg a fejlettebb országok az alacsony termékenységgel, a társadalom gyorsuló öregedésével, az ellátórendszerek fenntarthatóságával kapcsolatos gondokkal küzdenek, addig a fejletlenebb térségekben az élelmiszerhiány, a szegénység, az oktatás hiánya, a munkanélküliség, az alapvető egészségügyi és szociális ellátások biztosítása jelent komoly kihívást.
A Föld népessége 2020-ban megközelíti a 7,8 milliárd főt
Az ENSZ legfrissebb számításai alapján 1987 óta a bolygó népessége 2,8 milliárd fővel emelkedett és 2020-ban megközelíti a 7,8 milliárdot.1
A világszervezet közepes szintű prognózisa szerint a jövőben továbbra is gyarapodni fog bolygónk népessége, azonban lassuló ütemben. Az 1950. évi, 2,5 milliárdos érték megkétszereződéséhez 37 évnek kellett eltelnie, ezt követően az 1987-es, 5 milliárd fős népesség várhatóan 70 év után, 2057-re duplázódik 10 milliárdra. Az előrejelzés legtávolabbi évében, 2100-ban előreláthatólag 10,9 milliárd ember fog a Földön élni.
A népesség-előrejelzés fontos információkat nyújt a 2030-as fenntartható fejlődési célok3 megvalósításához is, amelyeknek fő célkitűzése a jobb jövő biztosítása bolygónk egészének, emberek milliárdjainak világszerte.
A világ népessége lassuló ütemben nő
Az elmúlt évszázadokra visszatekintve a népesség egyre gyorsuló ütemben növekedett, a múlt század közepétől pedig robbanásszerűen emelkedett. Mindez azzal magyarázható, hogy a fejlődő országokban és régiókban is végbement az a demográfiai átmenet, ami a fejlett országokban már a 19. század végén, illetve a 20. század folyamán lezajlott: rendkívüli mértékben javultak a halandósági viszonyok, ezzel együtt emelkedett a várható élettartam. Bár a termékenység csökkent, a halandóság javulásával az emberek tovább élnek, és mindez jelentős népességgyarapodást eredményezett.
egyes országok népességfejlődése eltérő, a demográfiai átmenet más-más szakaszában járnak.
A világ népességnövekedésének üteme az 1960-as évek második felében és az 1970-es évek elején volt a legjelentősebb, akkor évente több mint 2%-kal nőtt a népességszám. Ez az érték 1990-től kezdődően mérséklődött, napjainkban évente 1,1%-kal gyarapodik a Föld lakossága. Az ENSZ előrejelzései szerint továbbra is a népességszám emelkedésével kell számolnunk, bár a termékenység folyamatos visszaesése miatt további lassulás várható: 2050-re 0,5, a század végére mindössze 0,03% körüli éves népességnövekedést prognosztizálnak.
Az egyes kontinenseken a népességfejlődés eltérő ütemű
Az egyes földrészek népességfejlődése attól függően tér el, hogy a demográfiai átmenet mely szakaszában vannak. Mindez jelentősen befolyásolja a Föld lakosságának kontinensek szerinti eloszlását.
- A legjelentősebb népességrobbanás az afrikai kontinensen zajlik, ahol 1950–2020 között 5,9-szeresére nőtt a népességszám.
- A második legnagyobb növekedés, közel négyszeres Latin-Amerikában és a Karib-szigeteken történt, de Ázsia és Óceánia népessége is 3,3-szeresére emelkedett ezen időszak alatt.
- Mindeközben Észak-Amerika lakosságának száma valamivel több mint duplájára nőtt.
- A legkisebb növekedés (1,4-szeres) Európában volt.
Öregedő világnépesség
A Földön élők létszámának növekedésével párhuzamosan zajlik a népesség elöregedése. A népesség kor szerinti összetételének változását jól szemlélteti az öregedési index, amely azt fejezi ki, hogy száz, 0–14 éves gyermekkorúra hány 65 éves vagy annál idősebb jut.
Az öregedési index az 1950-es években még alacsony szintű (14–15% közötti) volt a világon, azóta azonban folyamatosan emelkedik az értéke:
- napjainkban 36,7%,
- 2050-re meghaladhatja a 75,
- 2075-re pedig a 100%-ot,
- 2100-ra közel 130%-os értéket prognosztizálnak.
Ennek hátterében a termékenység 1970-es évektől kezdődő visszaesése és az addig soha nem tapasztalt mértékben meghosszabbodó életkilátások állnak. A becslések szerint 1950-től a 21. század végéig a 15 év alattiak népességen belüli aránya 34,3-ről 17,4%-ra apad, míg a 65 éveseké és az annál idősebbeké több mint 4-szeresére nő (5,1-ről 22,6%-ra).