Szeptember 10-e az öngyilkosság-megelőzés világnapja. A javuló tendenciák ellenére itthon még mindig az öngyilkosság a vezető halálokok egyike a fiatalok körében. Fontos, hogy ne csak ma tegyünk ellene.
A WHO jelentéséből kiderül, hogy egyre javulnak a mutatók, például megközelítőleg 10 százalékkal kevesebb öngyilkosságot rögzítettek világszerte a 2010 és 2016 közti időszakban. Azonban a rangos nemzetközi szervezet szerint évente még mindig csaknem 800 ezer ember lesz öngyilkos, ami 40 másodpercenként egy újabb önként elvetett emberéletet jelent. Egy befejezett öngyilkosságra pedig átlagosan 20 befejezetlen kísérlet esik.
Nem véletlen, hogy a WHO továbbra is globális egészségügyi kérdésként tekint a jelenségre, amelyben minden korosztály, nem és régió egyaránt érintett. Ezen belül is kirajzolódik, hogy a fiatalok különösen veszélyeztetettek: a közlekedési balesetek után az öngyilkosság a második vezető halálok a 15 és 29 év közöttiek körében. Az elemzések azt is kimutatták, hogy a magasabb GDP-vel rendelkező országokban háromszor annyi férfi lesz öngyilkos, mint nő.
Bár 2010 óta következetesen javulnak a hazai öngyilkossági statisztikák, Magyarországon 2017-ben például még mindig 1634 ember választotta az öngyilkosságot, 2018-ban pedig 1656. Tizenöt éve ez a szám 4911 volt az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet összesítése alapján.
Mindez azt jelenti, hogy hetente még mindig kb. 30 ember hal meg itthon öngyilkosság következtében, akik közül minden második áldozat 25 év alatti.
A hazaiak abban különösebben nem térnek el a nemzetközi tendenciáktól, hogy még mindig háromszor-négyszer több férfi választja az öngyilkosságot. Magyarországon legtöbbször valamilyen mentális probléma vezet idáig, a leggyakrabban kezeletlen depresszió, vagy valamilyen szenvedélybetegség, továbbá anyagi, magánéleti krízis, illetve ezek kombinációi.
Jóval többen vannak azok, akik megpróbálnak véget vetni az életüknek, ám a kísérletbe végül nem halnak bele, az öngyilkosságra készülők általában 70-80 százaléka előre jelzi szándékát. Konkrétan beszél róla, vagy legalábbis utal rá, például azzal, hogy értelmetlennek, kilátástalannak írja le az életét.
A képes beszéd szintén árulkodó lehet, amikor az illető például elmondja, legszívesebben egy lakatlan szigetre költözne, hosszú útra indulna, vagy ahogy Tóth Krisztina Szilveszter című versében szerepel: „aludnom kéne súlyos évekig.”
Szintén intő jel lehet, amikor az illető gondolkodása teljesen beszűkül: mindenért önmagát hibáztatja, indokolatlan bűntudat marcangolja. Ennek jelképes megnyilvánulása minden önsebzési kísérlet, önbántás, beleértve a különböző önvagdosásokat, önégetéseket, csikkelnyomásokat, stb. Ugyanígy árulkodó jel lehet a személyes tárgyak ellen fordított harag, azok elpusztítása.
Az öngyilkosságra készülők gyakran teszik tönkre igazolványaikat, tépik, vágják össze a róluk készült fotókat, ajándékozzák el kedves személyes tárgyaikat, és törlik profiljaikat a közösségi oldalakról, amelyeken keresztül korábban búcsúleveleket küldtek.
Fontos, hogy az összes, önpusztításra utaló, árulkodó jelet komolyan vegyünk, minden olyasmit, ami a végső elköszönés gesztusa lehet. Fokozottan figyeljünk oda, ha a környezetünkben bárki viselkedése látványosan megváltozik.
Az öngyilkosságra készülő nem meghalni akar, egyszerűen nem lát más kiutat a számára megoldhatatlan problémák rengetegéből.