A szerelmesek, a jóbarátok és mindazok ünnepe, akik szeretik egymást.
Ezt a napot az angolok már 1446-ban ünnepelték. Az 1700-as években váltak divatossá a Valentin-verseskötetek, a XIX. században ezen a napon már üdvözlőkártyákat is küldtek egymásnak az emberek.
A Valentin-nap megünneplése Magyarországon 1990-ben éledt fel.
A legenda szerint az i.sz. 270-ben végezték ki Valentint, az üldözött, keresztény püspököt. Bizonyos nézetek szerint Valentint azért ítélték halálra, mert segített üldözött keresztény társainak, sőt egyiket-másikat ki is mentette a börtönből.
Míg más források szerint Valentin titokban párokat adott össze, noha ezt II. Claudius megtiltotta, mondván: a nőtlen katona lojálisabb a nősnél.
A legenda szerint a kivégzés előtt Valentint börtrönben őrizték. A börtönőrnek volt egy vak lánya, akit Valentin imádsággal meggyógyított. Egy másik variáció szerint ez a lány teljesen éplátású volt, viszont szerelembe esett Valentinnal. Amikor a férfit vitték a vesztőhelyre, akkor odakiáltott, hogy „a Te Valentinod”, illetve egy másik változat szerint levélkét dobott a (vakságból felgyógyult) lány felé az imént idézett szöveggel. A teljesség kedvéért van egy harmadik variáció is, amelyben nincs semmilyen lány, csak annyi, hogy miközben vitték el, azt kiáltotta a tömegnek, hogy „Ne felejtsétek Valentint!”, és hogy „Szeretlek benneteket!”
Mint kitűnhet, a szeretet motívuma mindhárom esetben meghatározó erővel van jelen, s ennyiben mintegy előkészíti napjaink megemlékezéssorozatát.
(forrás)