Foglaljuk össze a tegnapi múzeumkerti megemlékezést: szégyen és gyalázat!

27 év! Ennyi ideje hagyjuk, hogy bolondot csináljanak belőlünk, lezüllesszenek és közben még tapsolunk is hozzá.

Több mint negyed évszázad telt az úgynevezett rendszerváltás óta, melyről azóta már nagyon jól tudjuk, valójában semmilyen váltás nem történt. Nem véletlenül hívjuk helytállóan módszerváltásnak.

Nem szívesen mennék bele ki mit mondott, ki mit ígért, ki mennyire méri magát az ősökhöz, inkább egy nagyon fontos dologra hívnánk fel a figyelmet. Mindegy, hogy valaki tegnap síppal a szájában „osztotta” Orbánékat, a baloldali provokátorok hívására. Mindegy, hogy valaki tegnap kinevette azokat, akik sípot ragadtak, mellette pedig lesték a miniszterelnök minden szavát. Egy a lényeg! Mind a két politikai garnitúra szégyent hozott nemzetünk egyik legfontosabb történelmi eseményére, szégyent a hősök emlékére! Nem számít, hogy valaki szereti-e Orbán Viktort vagy sem, akkor sem teszem tönkre azok napját, akik tisztességgel szeretnének megemlékezni a magyarság egyik legnagyobb napjáról. De! Ugyanekkora szégyen – ha nem nagyobb – hogy az elmúlt 27 év politikai elitje, köztük a 11. éve miniszterelnök Orbán Viktorral, gátlástalanul tette tönkre ezt az országot és sodorta egyre kilátástalanabb helyzetbe az embereket.

Összegezve tehát, eljutottunk oda, hogy egy nemzeti ünnepen egymást torkának esve próbáljuk letuszkolni igazunkat a másik nyelőcsövén. És hogy ki tehet erről? Azok, akik utcára hívták ezt a sok jogosan dühös embert!

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ha 169 évvel ezelőtt Orbán Viktor vagy Juhász Péter-féle ficsúrok jönnek össze a Pilvaxban, a forradalom lángja egy hamutartóban kioltott cigarettában testesült volna meg.

A teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a nagy pártok közül a Jobbik rendezvénye békében telt, ahogyan más egyéb kisebb szervezeteké is.