„Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fõvárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.”
A forradalomban betöltött szerepéért egy kirakatper során halálra ítélték és kivégezték, majd titokban a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájában Borbíró Piroska néven eltemették. 1989. június 16-án, a tömegmegmozdulássá vált újratemetése a magyarországi rendszerváltás egyik emblematikus eseménye lett.
1953-tól majdnem két évig volt miniszterelnök. A törvénytelen bebörtönzések feloldása, a kitelepítések megszüntetése és hatálytalanítása, az életszínvonal emelésére tervezett intézkedései szembe állította a Rákosi–Gerő személyi kultusszal, 1955. áprilisában tisztségétől megfosztották és a Pártból kizárták.
Ezzel felszámolták az első magyar reformkísérletet. De két éven át tartó miniszterelnöksége alatt született meg és bontakozott ki a sztálinista rendszert elutasító politikai és szellemi mozgalom, mely az 1956-os forradalom és szabadságharchoz vezetett.
1956. október 24-től november 12-ig ismét miniszterelnök a szovjet csapatok magyarországi megszállásig, 1956. november 4-ig. Miniszterelnöksége alatt megszűnt az egypártrendszer Magyarországon, visszaállt a 45-ös szabad választások alapján alakított demokratikus koalíciós rendszer, ami 1947-ben megszűnt.
Az ő miniszterelnökségéhez fűződik, hogy a kormány 1956. november 2-án Magyarországot semlegesnek nyilvánította.
A Kádár-kormány bíróság elé állította, halálra ítélték és 1958. június 16-án kivégezték.