A választási matekban jóval erősebb az Orbán-kormány, mint a társadalompolitikában.
Legfeljebb 200 ezerre tehető azoknak a családoknak a száma, amelyek a választási csaliként belengetett adó-visszatérítés mintegy másfél millió forintos maximális összegéből részesülhetnek. Az egyéni csalódásokon túl már megint a hosszú távú társadalmi érdek sérül.
Az előbbiben ugyanis elég a rideg számokhoz érteni, az utóbbiban viszont az érző emberekhez kellene. Így adódhatott, hogy a szokásosnál is perverzebb újraelosztást találtak ki: nem egyszerűen a gazdagoknak kedveznek, de – a saját állítása szerint a miniszterelnököt is megcibáló válság maszlagjával szemben – pont azokat hagyják ki az osztogatásból, vagy legalábbis azoknak adnak kevesebb juttatást, akiknek a jövedelmét az idén is megdézsmálta a járvány. Ha pedig a pandémia negyedik hulláma is beköszönt, könnyebben lehet kollaboránsokat találni ahhoz, hogy a gazdaságot fékező lezárások helyett inkább az emberéleteket veszélyeztessék, hiszen az adó-visszatérítés feltétele a legalább 5,5 százalékos GDP-növekedés. A kijózanodás viszont már túl közel lesz a választásokhoz, úgyhogy Orbán akár öngólt is rúghat ezzel.