A Hunyadi János, Kapisztrán János és Szilágyi Mihály vezette keresztény sereg 1456. július 22-én világra szóló győzelmet aratott Nándorfehérvár, az „ország kapuja” alatt.
A diadalnak óriási szerepe volt abban, hogy a török hetven évig nem vezetett nagyobb hadjáratot Magyarország ellen.
A vár védelmének legendás alakja, az idős katona, Dugonics Titusz, hogy megakadályozza a török lófarkas jelvény kitűzését, magával rántotta a mélybe a vár fokára kapaszkodó török katonát.
Hunyadi János – néhány héttel a győzelem után – a táborban kitört pestisjárvány áldozata lett. Még ugyanebben az évben elhunyt Kapisztrán János, az itáliai ferences barát is.
A csatát megelőzően pápai rendelettel bevezetett déli harangszó a keresztény világban azóta a nándorfehérvári diadalra emlékeztet.
„Mikor a’ rettenetes és gyözedelmes Mahomet a’ nap-keleti tsászárságtúl iszonyú erejével meg-fordúl, s’ Nándor-fejér-várat meg szálja, hogy a’ gyözött Magyarokon keresztül Romáig magának útat tsináljon; szükség vólt a’ segedelem részünkröl. Egész keresztyén világunk nem adhatott eröt Nándor-fejér-várnak, egyebet a’ fáradt Magyarokon kivül. A’ Római Pápa egy Kapisztránus nevü barátot küldött Hunyadi Jánoshoz papolni; e’ vólt minden segedelem Mahomet ellen, ki majd kétszáz ezer emberrel szállott elénkbe.” Bessenyei György: Hunyadi János élete