Hosszú évtizedeket követően 1990-ben rendezték meg hazánkban az első szabad országgyűlési választásokat, ennek feltételeit, kereteit a nemzeti kerekasztal tárgyalásokon dolgozták ki.
A rendszerváltozás utáni első országgyűlési választásokat Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök 1990. március 25-ére és április 8-ára tűzte ki. A kétfordulós választásban 1623 jelölt vett részt. 12 párt tudott országos, 19 pedig területi listát állítani. Ez szédítő sokszínűségnek tűnt ahhoz képest, hogy korábban, legfeljebb az MSZMP és a Hazafias Népfront jelöltje között lehetett választani. Az egyéni jelölteknek 750 ajánlószelvény begyűjtésére volt szükségük ahhoz, hogy elindulhassanak a választáson.
A kampány már jóval az országgyűlési választások kitűzése előtt megkezdődött, amelyben igen fontos szerepet játszottak a plakátok és szórólapok. A települések szinte utcai hírlapokká váltak: minden városban, községben a politikai küzdelembe beugró pártok és jelöltjeik plakátokon hirdették magukat.
Az árak emelkedtek, a pénz értéktelenedett, s egyre többen, különösen a nyugdíjasok kerültek egyre nehezebb helyzetbe. Rémhírek terjengtek, hogy nem jön majd több olaj, gáz Záhony felől, nem lesz se benzin, se áram, se fűtés, vagyis nagyjából semmi az országban. Ennek ellenére a túlnyomó többség akarta változást, a többiek meg sejtették, hogyan mentsék át az új rendszerbe hatalmuk és privilégiumaik legalább egy részét.
Az első szabad választások előtti ideológiai kérdés nagyjából úgy nézett ki, hogy szépen, óvatosan lássunk neki az átalakításnak, vagy lendületesen vágjunk a közepébe. A gyakorlati kérdések a gazdasági problémák miatt leginkább az árak körül csoportosultak. A gulyáskommunizmus langyos vize a legtöbb ember számára kellemes volt, még ha kicsit állott is: nem voltak hívei a radikális változásnak.
Amikor Antall József, a rendszerváltás utáni első szabadon választott kormány miniszterelnöke letette esküjét, még a közeljövő eseményeit sem voltak jósolhatóak. Nem láttuk előre, hogy a mélyülő gazdasági válság októberben taxisblokádban csúcsosodik ki, egy évvel később pedig déli szomszédunkban véres háború tör ki.
És ki hitte volna, hogy két évtized múlva az összes rendszerváltó erő feloldódik a liberalizmustól induló, később konzervatívra váltó, majd mára egyeduralkodó, tán állampárti jegyeket is hordozó FIDESZ-ben?
(forrás)