1300 fővel zsugorodott a város
Azt már sajnos évtizedek óta láthatjuk, hogy a magyarság létszáma – határon innen és túl egyaránt – rohamos léptékben csökken. A legutóbbi (2011-es) népszámláláshoz képest a tavaly elvégzett számlálás szerint már több, mint 330 ezer fővel lettünk kevesebben, ami 3,4 százalékos csökkenés. A rossz adatokhoz sok minden hozzájárul: öregedő korfa, gyermekvállalási kedv csökkenése és kitolódása, elvándorlás. Utóbbi esetében fontos megjegyezni, hogy a legfrissebb felmérések szerint minden hatodik magyar gyermek már külföldön születik.

Az ország egyes településein persze eltérő számokat láthatunk. A nagyvárosok kiürülnek, a kisvárosok stagnálnak, a faluk néhol bővülnek, néhol csökkennek a lakosságszám vonatkozásában. Ha megnézzük a megyét és a térséget, akkor ezek a számok itt is érvényesülnek, egy település viszont túlságosan is kilóg a sorból: Dorog.

A város lakossága az elmúlt 22 évben nagyjából 1300 fővel (!!!) csökkent, amivel toronymagasan vezeti nem csak a térség, de a megyei ranglistát is, hiszen ez egy több, mint 10 százalékos népességfogyás. Ehhez hasonlót csak az ország északi, illetve keleti részében lehet tapasztalni, ahol a kevesebb munkalehetőség és alacsonyabbak a bérek miatt rengetegen vándoroltak el az ország nyugati részébe, vagy Nyugat-Európába. A 2001-ben még 12.520 fős lakosság először csak szolidabb mértékben csökkent és 2011-re 447 fővel lettek kevesebben Dorogon. A következő 11 évben, a 2022-es népszámláláson viszont már brutális, 6,7 százalékos csökkenés tapasztalható, ami több mint 800 főt jelent.

A legdurvább mutató a megyei összehasonlításban látható, ahol az adatokból kitűnik, hogy az egyébként lakosságszámban stagnálónak nevezhető Komárom-Esztergom Vármegye lakosságcsökkenésének több, mint ötödét (!!!) Dorog adja. De mi vezethetett ahhoz, hogy mára Dorog nemcsak vezető szerepét vesztette el a térségben, de egyre vészesebben fogy a lakossága?

1. Nincsenek új, versenyképes fizetést kínáló munkahelyek, ürességtől kongó ipari park
A bányászat megszűnése érzékenyen érintett számos települést a környéken, mégis Dorog az, amelynek vezetése a mai napig nem képes kivezetni ebből a traumából a várost. Egy olyan várost, ahol bőven akadna lehetőség a kitörésre. A 2000-es évek elején létrejött az ipari park, megtöltve élettel azonban azóta sem lett. Jelenleg 2-3 cég működik benne kis létszámmal, a térségben átlagosnak mondható bérekkel. Nagy hozzáadott értéket előállító cégek azonban nem jöttek és ha jöttek is volna, a telekadó kapásból elriasztotta őket.
A városban tehát nem jöttek létre munkaerőt nagy számban megtartó, versenyképes fizetést garantáló munkahelyek, nem lettek idecsábítva olyan vállalkozások (vagy nem lettek feltörekvő helyiek támogatva), amelyek ezt megtehették volna. Így a bérek tekintetében sem alakult ki mikrotérségi piaci verseny.
2. Nincsenek „fecskefészkek” és beépíthető területek, így a fiatalok is elmennek
A 70-es és 80-as években Dorog fénykorát élte, ami a munkalehetőségeket és a lakosság számát illeti. Azon lakótelepek nagy részét, amelyben a lakosság többsége a mai napig él, azokban az évtizedekben építették. Az építési morál azonban megváltozott és ennek hátterében az áll, hogy a város nem jelölt ki erre területeket. Vagy ha van még beépíthető terület, akkor ott az infrastruktúra kiépítését nem vette komolyan a város vezetése, lásd Aranyhomoki dűlő, amiben nem mellesleg hatalmas potenciál lehetne a város számára. A város szívében fekvő rozsdaövezettel sem történt különösebb fejlesztés ezen a téren, pedig ideális helyszín lenne újépítésű társasházak számára. Egyszer került szóba lakóingatlan létrehozása ezen a területen, amikor a 2014-2019-es ciklusban a testület minden tagja megszavazta, hogy vendégmunkás szálló épüljön a területen. A Covid járvány azonban közbeszólt és a beruházásból nem lett semmi.
Az itthon maradást választó, családalapítás előtt álló dorogi fiatalok így kényszerpályán vannak és a környező településeken vásárolnak ingatlanokat. Nem véletlen,hogy a környékbeli falvak lakossága sokkal kisebb mértékben csökkent, sőt, nem eggyé még nőtt is.
3. Rosszul felhasznált források
A város számos forrásra pályázott az elmúlt években és szép számmal újultak meg intézmények. Ez önmagában nagyon dicséretes, azonban az alapvető problémákat nem oldották meg, hiszen jelentős energetikai megújulások nem történtek (a külső szigeteléseket leszámítva, de anélkül felújítani már szinte nem is lehet). Pedig lehetőség már csak azért is lett volna erre, mert sokáig a város melletti ipari parkban működött a későbbi éveiben napelemeket is gyártó Sanyo, japán cég. Ennek ellenére a város intézményein nem, vagy csak nagyon elenyésző számban található meg a tetőkön napelem. Ez főleg a tavaly kirobban gázárnövekedés miatt különösen érzékeny pont, hiszen több intézmény jóformán fűtés nélkül maradt a télen és vagy bezárt, vagy csökkentett üzemmódra kapcsolt. A tatarozás szép dolog, de a városnak bevételt vagy különösebb spórolást azonban nem jelent. Ezek a beruházások tehát fejlődésnek nem nevezhetőek éppen ezért. A helyiek szerint a város már sokkal kevésbé élhető, mint korábban, hiszen a különböző igényeket javító intézkedések nem történtek. A legjobb példa erre az uszoda bezárása, amit ugyan a téli fűtési nehézségekre és rezsiszámlákra hivatkozva zártak be 2022 őszén, idén nyáron ennek ellenére nem nyitott ki. Egy hosszútávon gondolkodó városvezetés ilyen létesítményeket nem hagyhat elveszni.
+1. Megszűnt a szórakozási lehetőség
Míg 10 évvel ezelőtt a fiatalok számára számos hely volt a városban, ahol hétvégén szórakozni tudtak, ez mára szinte teljesen megszűnt. A kocsmákon és egy-két kávézón kívül nincs olyan hely, ahol péntek/szombat este lazítani tudnának az emberek. Ez azt is eredményezi, hogy egyre több helyen jönnek össze az utcán „bandázni” a fiatalok. Ennek vonzatait senkinek nem kell bemutatni, hiszen mindannyian voltunk fiatalok.
Mindezek együttesen azt eredményezték, hogy a város viszonylag gyorsan elkezdett fogyatkozni és nem látszik olyan intézkedés vagy elképzelés, ami ezt megpróbálná megfordítani.
A korábbi mondás, miszerint: „nézd meg, Dorog jobban fejlődik, mint Esztergom!” – már NEM helytálló, pedig sokáig igaz volt. Talán legfőbb ideje a váltásnak, a fiatalosabb és innovatívabb gondolkodásnak, ami megoldásokat keres a modern kor kihívásaira és megtalálja a város kitörési lehetőségeit.